Magyarok vására Mikepércsen

2009. június 13-14-én a Magyarok Szövetsége megrendezte Mikepércsen a Magyar Portékák Vásárát.

Patadobogás, lónyerítés, sámándobok és furulyaszó. Szebbnél szebb népdalaink a lányok harsány előadásában és az asszonykórus eredeti ízes hajdúsági kiejtésével. Egyértelmű angyali jel az esti szertűznél, szédületes székely mesék és körtánc az éjszakai őrtűznél. Lélegzetelállító táncaink, harcművészetünk gyöngyszemei és erőt adó előadások két napon át szakadatlan sorban. Jöhetett bárki bármilyen szándék, gondolat, indíttatás révén - a napjainkban nagyon fontos lélekemelésben sűrűn részesedett Mikepércsen, a Magyarok Szövetsége hajdú-bihari találkozóján.

S jöttek is a vendégek szép számban kicsik és nagyok, városból és faluhelyről egyaránt. Jó volt látni, hogy a többség családi körben, gyerekekkel - ez tovább élénkítette, színesítette a gyülekezet hangulatát. Az első lépések általában mindenkit a Magyarok Vásárába vezettek, ám a csalogató portékák szemlézése, vásárlása után az érkező óhatatlanul a barantásaink, lovasíjászaink, csikósaink bemutatóterére érkezett, onnan pedig egy újabb gondolatnyira állt az előadószínpad. Nem véletlen, hogy mindkét nap délutánjára meg is telt a nézőtér, és az sem hogy borongós tekintettel nemigen találkoztunk ezen a hétvégén, ahogy felhővel sem az égen.

Mindegy volt, hogy valaki a Szövetség tagjaként, támogatójaként vagy épp csak a programok és a vásár kedvéért érkezett, netán csak kíváncsian benézett a rendezvényre. Általános tapasztalat, vélemény hogy mindenki feltöltődve, élményekkel a lelkében hagyta el a tábort. Ami nem is csoda ott ahol a káprázatos és tényleg világhírt érdemlő mikepércsi csárdás nyitja és zárja a találkozót, ott ahol a környék hagyományélői összehangoltan, egyszerre idézik meg a magyar lélek igazi valóját (végre nem kellett elutaznunk ahhoz, hogy ilyenben részesedjünk), ahol többek közt Vukics Ferenc és Géczy Gábor világos gondolatai mutatnak irányt és ébresztenek reményt. És ott ahol a házigazda egy erőteljesen fejlődő település irányítója. A megyei kurultájnak otthont adó, és jelentős segítséget nyújtó Mikepércs polgármestere, Tímár Zoltán kiállása, beszéde is azt sejtette a hallgatóval, hogy a várva várt országos és nemzeti szintű előrelépéshez adottak a feltételek, rajtunk múlik, hogy véghezvisszük-e.

Ha a szükséges feltételek emberi oldalát tovább vizsgáljuk, a tavalyi bösztörpusztai kurultáj óta tudjuk: „Van magyar ember". Mikepércs után tovább kell erősítenünk ezt a jó hírt: a Magyarok Szövetségének mikepércsi közössége arról számolt be, hogy csupán élelmiszerből több mint 700 (!) felajánlás érkezett a rendezvényhez. De nem árt az óriási munkát végző szervezőknek is megállniuk egy pár gondolat erejéig: február elején ugyanis a megyénkben még nem létezett a Magyarok Szövetsége, de még egymást se nagyon ismerték jelenlegi tagjai. A rengeteg szervezésnek, önkéntes munkának és felajánlásnak köszönhetően négy hónappal később egy ingyenes, végig magas színvonalú, megfelelően biztosított kétnapos rendezvényen lehettünk együtt és lehetett együtt több ezer magyar.

Az összefogás születését égi segítőink is üdvözölték. Az esti szertűznél látottakat még másnap is borsodzó háttal mesélték a szemtanúk a táborban, de aztán a hétfői debreceni gyűlésen is külön téma volt. Utunk folytatásához angyali megerősítés érkezett. A tűz fölött kirajzolódó jelenség láttán természetesen többen is fényképezni és videózni próbáltak, de ahogy hasonló helyzetekben lenni szokott, ezek bizony nem működtek. Két telefon mégis rögzítette a képet: ezen a tűznél jóval nagyobb, kékes színű szárnyas alakzat lebeg a tűz fölött. A következő képen már lent látszódik, a jelenlevők úgy mesélik: leereszkedett, és oltalmazóan beborította a történelmi Magyarországot kirajzoló tüzet.