Környezetvédelem

A fenntartható társadalomért – környezetvédelmi program

Magyarok Szövetsége – környezetvédelmi tagozat




A Magyarok Szövetségének céljait összefoglaló, a Börzsönyi Nemzeti Tanács által elfogadott 21 pont közül a 21. így szól: „Minden tevékenységben az élő környezettel való összhangra törekszünk.”

A Magyarok Szövetsége környezetvédelmi programjának célja, hogy útmutatást adjon egy fenntartható társadalom megteremtéséhez.

A jelenlegi szektorszemléletű környezetpolitika, közgazdasági, jogi és politikai rendszer mind nemzeti, mind nemzetközi szinten képtelen volt megállítani és visszafordítani a környezet fokozódó terhelését, és az ennek következtében fellépő rendszerszintű, globális környezeti változásokat, ezért nem alkalmas környezeti folyamatok kezelésére. A globális környezeti változások visszahatnak a földi élet egészére, így az emberi társadalomra is, s mindez súlyosan fenyegeti létfeltételeinket.

A program részletesen kidolgozott elvrendszere nemcsak a szűkebb környezetvédelemre vonatkozik, hanem valamennyi, ágazati programot érinti.

Az egész elvrendszer „a természet nem forrás, hanem társ” alapelvre támaszkodik, amely megfogalmazza egy fenntartható környezeti-társadalmi program a lényegét: az ember és természeti környezete közötti viszony rendezését.
E szerint a természeti környezetünkhöz nem úgy kell viszonyulunk, mint korlátlan vagy korlátozott erőforráshalmazhoz, hanem mint bennünket részként magában foglaló, tőlünk függetlenül is létező, velünk párhuzamosan és kölcsönhatásban működő rendszerhez. Ennek a viszonynak meghatározó eleme az a tény, hogy a rendszerben az irányítás nem az ember kezében van, hanem a természeti környezetben, amelynek törvényszerűségei meghatározzák az emberi cselekvéseket és lehetőségeket is.

A környezeti problémák jelenlegi „tüneti kezelését”, vagyis a jelenlegi környezetvédelmi gyakorlatot fel kell váltania egy rendszerszintű, a problémák okait kezelő politikának. Az új fenntarthatósági politikának a környezet megóvását nem a társadalom által végzett pusztítások korlátozása és helyrehozatala jelenti majd, hanem a társadalom és a természeti környezet közötti szoros együttműködés1. Szemben a jelenlegi környezetvédelmi gyakorlattal, amely a gazdasági tevékenység kimeneti oldalán szabályoz, és a termelési folyamatok szennyezőanyag-kibocsátására koncentrál.

A fenntarthatóság fogalma2

Fenntartható az, ami (ön)működik: egymásba-ágyazott zárt alrendszerekből áll, többszintű (hierarchikus) szerkezetű, egységenként és szintenként azonos működési elvekkel és mintázatokkal,de különböző feladatokkal és felelősséggel rendelkezik, Folyamataiban belülről vezérelt, többhasznú, létszükségleteit kielégíti,és környezeti kapcsolataiban kölcsönösen hasznos.

Ilyen a természet szerkezete és működése, amiben az alrendszerek számára hosszú távon biztosítva van az életfeltételek állandósága.

A nem fenntartható rendszer jellemzői: egyirányú függés (szivattyú-hatás), kívülről vezéreltség, nyitott működés, kétszintű szerkezet, különböző működési elvekkel, szabályokkal, jogokkal. Ilyen a modern emberi civilizáció, amiben az alrendszerek (kisebb közösségek) ki vannak szolgáltatva általuk nem befolyásolható hálózatoknak, nem-természeti rendszereknek, állandóan változó feltételekkel, létbizonytalansággal.

A fenntarthatóság programja tehát nem a jelenlegi rendszer fenntartását jelenti, hanem egy önműködő, (ön)fenntartó, emberi rendszereknek nem kiszolgáltatott, a természet időtlen működésébe illeszkedő rendszer kiépítését.

A fenntartható társadalom megteremtése csak a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer, illetve az ehhez kapcsolódó intézményrendszer gyökeres átalakításával (szerkezetváltással) érhető el. A új társadalmi struktúra lényege a monolitikus rendszer felváltása egy elemeiből szerveződő, kicsiny szervezeti és gazdasági egységekből felépülő változatos rendszerrel (szerkezettel), amelynek minden eleme a környezet, társadalom és gazdaság valós elemeihez köthető.

A fenntarthatósági szabályoknak megfelelő környezet irányítási és intézményrendszer kialakításáig elengedhetetlenül szükséges a környezeti terhelések minimálisra csökkentése annak érdekében, hogy az élő környezetet a lehető legkisebb mértékben terheljük mindennapi tevékenységünkkel. Fontos feladat még ezen kívül a társadalom felkészítése a jövőben várható erőforrásválságra. A program második része ennek a két feladatnak az ágazati területekre (feladatokra) történő bontásával foglalkozik

1. Szerkezetváltás

A sikeres környezetpolitika a gyakorlatban azt jelenti, hogy a természeti, környezeti és társadalmi érdekeket integrálni kell a társadalmi (kormányzati és helyi) döntéshozatal folyamatokba, a költségvetési folyamatoktól kezdve a közoktatáson, az iparon, a mezőgazdaságon át a külpolitikáig.

A társadalmi szemlélet átalakítása

A fenntarthatóság egyik igen fontos társadalmi korlátját a fejlődésről és a jólétről alkotott általános vélekedések képezik. Következetes környezeti tudatformálással el kell érnünk, hogy a társadalom az emberi tevékenység fejlettségét ne aszerint értékelje, hogy az mennyire szolgálja a mindennapi kényelmünket, hanem hogy mennyire illeszkedik a természet eredendő működési rendszeréhez, amelynek szerves része végső soron az ember általános jóléte (a létbiztonság és a boldogság) is.

Gazdaságátalakítás:

A fenntartható élet rendszerének megteremtéséhez, „ökologizálni” kell a gazdaságot, vagyis olyan (környezet-használati) rendszert kell létrehoznunk, amelyben a végzett tevékenység egyszerre hoz ökológiai és gazdasági hasznot. A kialakítandó környezet- ,víz- és tájhasználati rendszernek olyannak kell lennie, amely egyszerre illeszkedik az eredendő működéshez és a létező piachoz, gazdasági körülményekhez.
Valódi megoldást csak az jelenthet, ha az ökológiai elveket integráljuk a gazdaság működésébe.

A jogrendszer átalakítása:

A fenntartható szabályozásnak egyszerre kell kielégítenie a jó környezeti állapot megóvását, a természeti erőforrások fenntartható használatát és a térszerkezet megőrzését. Mindehhez a megfelelő, helyi akaraton alapuló jogrendszer kialakítása szükséges.
A jogrendszernek úgy kell átalakulnia, hogy a helyi közösségek gyors és rugalmas válaszokat adhassanak a felmerülő környezeti problémákra, mind a megelőzés, mind a környezeti katasztrófák kezelésének esetében. Ehhez a helyi – települési, járási vagy kistérségi – szintek önállóságának az erősítése és a szívességen alapuló segítségnyújtási rendszerek (kalákarendszerek) erősítése szükséges.

A politikai, illetve a közigazgatási rendszer átalakítása

A keretrendszer további fontos összetevője a jelenleg fennálló politikai rendszer. Számos környezeti kérdéssel kapcsolatos vizsgálat azt mutatja, hogy a jelenlegi demokratikus politikai rendszer nem alkalmas a környezeti válság hatékony kezelésére. A rendszer hibája abban rejlik, hogy a rendszeren belüli visszacsatolások sok esetben a környezeti érdekekkel ellentétes irányba hatnak.

2. Szakterületek

2.1. Tájgazdálkodás – vízgazdálkodás

A tájgazdálkodás stratégiai erőforrásai:
Vízkészlet a folyóvizekben, tavakban, talajvízben, légkörben
Termőtalaj
Teremtő ember, aki alkalmazkodik a természethez, azzal összhangban él, de képes gazdálkodással kielégíteni a saját szükségleteit.

A fenntarthatóság érdekében Magyarországon a jövőben – a jelenlegi iparszerű tájhasználattal szemben – a természeti rendszerekhez illeszkedő, minimális erőforrás-igényű tájgazdálkodásnak kell meghatározóvá válnia.
Ennek a szemléletmódnak kell érvényesülnie a mezőgazdaságban, az erdő-, vad- és a halgazdálkodásban, a vízgazdálkodásban, a terület- és településfejlesztésben és a területrendezésben egyaránt. A helyi közösség, illetve a helyi érdek erősítése érdekében birtokrendezésre van szükség, amelynek eredményeképpen a legelők, erdők és a felszíni vizek gazdái a helyi közösségek lesznek. (erdő-, legelő-közbirtokosság).

Vízgazdálkodás:

A fenntartható vízgazdálkodásban és növénytermesztésben a szükséges vízpótlásnak, és vízelvezetésnek a az eredeti érhálózatra kell épülnie a jelenlegi öntöző és a belvízlevezető csatornarendszer helyett. Ezeket a régi rendszereket kétirányú, vízpótló, illetve elvezető rendszerként is lehet használni.
A megoldás egy ésszerű készletgazdálkodásra épített vízgazdálkodás, amelynek fő célkitűzése a víz tájban történő megőrzése.

2.2. Mezőgazdaság

A mezőgazdaságban is fokozatosan szakítani kell az eddigi gyakorlattal, és az intenzív (iparszerű) módszereket extenzívebb -- a táj eredeti működéséhez jobban igazodó -- módszerekkel kell felváltani a felszíni vízrendszer visszaalakítása révén .

A mozaikos tájszerkezet kialakításához szükséges a szántók arányának és méretének a csökkentése, a helyükön erdők, legelők és kaszálók kialakítása. Ösztönözni kell a nagytáblás szántóföldi termelés és a monokultúrás termesztés megszüntetését.
Mindezek a termelési szerkezetbeli változások a támogatási rendszer gyökeres átalakításával, és birtokrendezéssel érhetők el.
A mezőgazdaságban a következő intézkedések azonnali megkezdése javasolt:
• Áttérés a hagyományos, éghajlattűrő növényfajták használatára. A biológiai növényvédelmi módszerek alkalmazása és fejlesztése, mivel a várható energiaszűkösség a jövőben a növényvédő szerek gyártását is meg fogja gátolni.
• Az állatállomány szaporítása. Az állatállomány szaporításánál fontos szempont a jövőben várható energiaszűkösség. Gyepterületeken a külterjes (legeltető) állattartás támogatása.
• A szerves és zöldtrágya-felhasználás növelése, műtrágyák használatának csökkentése.
• A szántóterületek csökkentése és mozaikosabbá tétele. A szántóterületek közé erdősávok telepítése, vizes élőhelyek beékelése. A szántók egy részének legelővé alakítása, az erózió sújtotta domboldalakon a szántóföldi művelés megszüntetése.
• Erdősítés, faültetési mozgalmak indítása az energia-utánpótlás, a tájrehabilitáció, a vízmegtartás, a szén-dioxid elnyelése, a mikro- és mezoklíma alakítása céljából. A jelenleg állami tulajdonú erdőknek továbbra is tartós állami tulajdonban kell maradniuk. Az elvadult (cserjésedett) gyepterületek egy részét legelőerdőkké kell alakítani. Az erdőgazdálkodásban a tarvágásos módszert meg kell szűntetni. Az erdősültség növelése (30 év alatt legalább 30 százalékra kell nőnie az erdősültségnek), erdősávok, erdőfoltok visszaállítása, természetszerű erdőkezelés terjesztése, időszakos vízborításra alkalmas területek erdősítése.
• A víz tájban való megőrzésének ösztönzése az öntözéssel szemben.
• A vízjárta területeken a művelési ág váltása. Az eredendően vízjárta területek (árterek, laposok) felszíni vízrendszerbe való visszacsatolása, vizes élőhelyek kialakítása szükséges, az azokhoz tartozó gazdálkodási módszerek (pl. nádgazdálkodás, halászat ) támogatásával.
• A halászatban az iparszerű halgazdasági módszerekkel szemben a fokgazdálkodás támogatása javasolt.

A helyi érdek erősítése szempontjából fontos cél a helyi tájból származó termékek helyi feldolgozásának (kis vágóhidak, házi tejfeldolgozók stb.) és értékesítésének (helyi piacok) elősegítése, az ehhez kapcsolódó jogi korlátok feloldása.

2.3. Terület- és településfejlesztés, területrendezés

A területrendezésben a szabad földterületek beépítésének korlátozása szükséges – kivéve, ha az építkezés tájgazdálkodási célból történik

2.4. Energiatermelés és energiaellátás

Az energiatermelést, ahol lehet, helyi, regionális és kisközösségi szinten kell megoldani (az adott lehetőségek figyelembe vételével)3. A cél az összes energiafelhasználás csökkenése. A nagy ellátórendszerekről való leválás energiahatékonyságra ösztönzi a helyi közösségeket.
Mivel Magyarországon az üvegházhatású gázok kibocsátása közvetetten és közvetlenül is a fosszilis erőforrások felhasználásához kötődik, kívánatos a külső függőségű fosszilis erőforrások fokozatos és tervszerű csökkentése és helyettesítése.

Az ásványkincs-vagyon és a nyersanyagok a magyar nemzet tulajdona, így nem adhatók el. Használatuk és kitermelésük nagy felelősséget igényel, mivel nem termelődnek újra. Ezért az ésszerű, hosszútávra szóló, környezetkímélő és a természeti értékeket nem sértő gazdálkodás fogadható csak el. Kiemelkedő fontosságú az ivóvízkészletek megőrzése és a felhasználás ésszerű szabályzása.

Elsődleges szempontok:
• Energiatakarékosság, energiahatékony megoldások az élet minden területén: a pazarlás, a túlfogyasztás megszüntetése, a takarékosság növelése szabályozókkal és előírásokkal, a károsanyag-kibocsátást csökkentő technológiai fejlesztések támogatása, és többletadó kivetése a magas energiafogyasztású eszközökre.
• Decentralizált, kisközösségi, önellátó, megújuló zöld energiát előállító energetikai rendszerek és egységek kiépítése és használatának radikális növelése, ezek csatlakoztatása az országos hálózati rendszerre a helyi lehetőségek figyelembe vételével. A megtermelt energiát a meglévő hálózatok segítségével vagy kis beruházással megépíthető kisközösségi rendszerek létrehozásával lehet eljuttatni a fogyasztóhoz. Amennyiben olcsón megoldható, természetesen támogatható az egyéni energiaellátás is.
• Az energiatermelésből és -felhasználásból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csak annyi lehet, amennyit a természetes nyelők az adott időszak alatt semlegesíteni tudnak. Ennek érdekében kívánatos a fosszilis erőforrások felhasználását ütemezetten csökkenteni, valamint kidolgozni felhasználásuk törvényi kereteit.
• A program nem támogatja a termőföldet kizsigerelő energianövények elterjesztését, helyette az adott tájegységben a legjobb adottságokkal termesztett növényekre épít. Ez a megoldás elősegíti a mezőgazdaságból kikerülő és máshol nem hasznosítható maradványanyag ( pl. szalma vagy kukoricaszár) hasznosítását is.

Az élet minden területén törekedni kell az olyan módszerek és eszközök alkalmazására, amelyeknek a külső erőforrás-igényük alacsony, vagy egyáltalán nincsen. A legfontosabb feladatok egyike az energiaszektor államosítása.

2.5. Közlekedés

A helyben előállított javak megteremtik a lehetőségét az áruszállítás és a munkaerő-migráció kényszerének csökkentésére. A közlekedés tekintetében is elsősorban helyi megoldásokra kell építeni.

Elsődleges szempontok:
• A közlekedés nagyságának és energiaigényének, valamint a motorizált forgalom arányának a csökkentése és a túlméretezett személygépjárművek korlátozása.
• A környezetbarát közlekedési módok előnyben részesítése: a kötöttpályás tömegközlekedés —vasút —, valamint a vízi teherszállítás támogatása, a tehergépkocsi-forgalom korlátozása, az átmenő forgalom kiváltása vasúton vagy vízi úton. A vasúti szárnyvonalak fejlesztésével elérhetővé kell tenni a legtöbb települést. A Budapest központú közlekedési hálózat átalakítása.
• A helyi közlekedésben a gyalogos, a kerékpáros és az állati erőt alkalmazó közlekedési módszerek támogatása. Az ezekhez szükséges infrastruktúra (pl. kerékpárutak) megteremtése ne új beruházásokkal valósuljon meg, hanem a régi infrastruktúra átalakításával (pl. az autóutak sávjainak csökkentése, kerékpáros sávok kialakítása).
• Az olcsó légi közlekedés megszüntetése környezetterhelési adó bevezetésével.

Rövid távon, a városok és az azokhoz tartozó agglomerációs települések gépjárműforgalmának a korlátozása
A program a lakossági felhasználású üzemanyag árának a növelését, a tömegközlekedésben használt üzemanyag árának a csökkentését szorgalmazza.

2.6. Építészet, energiatakarékosság

• Megújuló, energiatakarékos, kis energiaigénnyel megtermelhető, természetes alapú, környezetbarát, és elsősorban helyben előállítható, vagy újrafelhasznált építőanyagok és energiaforrások alkalmazásával, a tájegységekre jellemző hagyományos építészeti megoldásokkal, az építészeti és spirituális hagyományok, valamint az új technológiák ötvözésével létre kell hozni a „magyar passzívház” kategóriát.
• Új építésű épületek esetében az alacsony energiaszükséglet biztosítása a szükséges irányelv.. A meglévő épületek esetében pedig, elengedhetetlen az utólagos hőszigetelés, és az megújuló energiaforrásokkal történő energiaigény csökkentés.
• Az ipari és kereskedelmi beruházások esetében szükséges a barnamezős beruházások támogatása a zöldmezős beruházásokkal szemben.
• Fontos, hogy azonnal megvalósítható energiarendszerekkel kezdjük a megoldást; főleg a szegényebb sorban élők helyzetén lehet segíteni akár a házilag elkészítheti napenergia-hasznosító berendezésekkel.

Cél, hogy a családok és ezen keresztül az ország energia- és nyersanyag- felhasználását a lehető legkevesebbre csökkentsük.

2.7. Ipar, hulladékgazdálkodás

Hulladékgazdálkodási prioritások:
1. Megelőzés – a fogyasztás csökkentése
2. Újrahasználat
3. Újrahasznosítás
4. Amennyiben más mód nincs a hulladékkezelésre, minimális kockázattal járó ártalmatlanítás (lerakás, égetés)

Ajánlások:
• A hiányzó feltételek biztosítása a környezetbarát termékek piaci esélyegyenlőségéhez, a helyi tudás és erőforrások használata a termelés során.
• Az energia- és anyagfelhasználás minimalizálása a termelés során. A külső költségek minimalizálása. Alacsony beruházásigény.
• A gazdasági folyamatokban hosszú távú időtervek, kiszámítható fogyasztói igény elsődlegessége. A fogyasztói szükségletek újragondolása, termékfelelősség és egyedi, eladható termékek előnyben részesítése a termelésben.
• Teljes életút-tervezés a bölcsőtől a bölcsőig; magas minőség és tartósság: új termékek bevezetésekor feltétel a hulladék minimalizálása és egy elfogadott újrahasznosítási technika bevezetése.
• Egynemű anyagok használatára való törekvés, az egy főre eső hulladéktermelés csökkentése, a csomagolóanyagok mennyiségének jelentősen csökkentése. A természetes úton lebomló anyagok használata, a toxikus hatások kizárása a teljes életúton, a hulladék veszélyesanyag-tartalmának csökkentése.
• A helyi hulladékkezelési módszerek, rendszerek ösztönzése.
• A felszíni bányászatban államilag szabályozzák a kitermelés mértékét, állítsák helyre a tájsebeket, a felszín alatti bányászat nem sértheti a karsztvizek mennyiségét és minőségét.
• A közbeszerzések kiírásában minden esetben a környezetbarát, helyi megoldásokat kell előnyben részesíteni.

Szennyvízkezelés, levegőtisztaság-védelem
• A szennyvizeket lehetőség szerint helyben, és szelíd (jelentős külső energiát nem igénylő) módszerekkel kell tisztítani. Támogatni kell a háztartási szürkevizek hasznosítását.
• A víznyerő helyek szennyvízelhelyezésre való használatát a továbbiakban a lehető legszigorúbb törvényi eszközökkel tiltani kell.
• Az ipari szennyvizek mennyiségét korszerű, környezetbarát technológiák alkalmazásával jelentősen csökkenteni kell.

A levegőszennyezés mértékét jelentősen csökkenti a helyi természeti adottságokhoz igazodó, helyi közösségekre épülő társadalom kialakulása, vagyis a szállítási és utazási kényszer megszűnése. A rövid távú tervekben a szennyezések szigorú korlátozása, a határértékek szigorítása és következetes betartatása szükséges.

3. Környezeti nevelés

A környezeti válság megoldása és kezelése csak egy szemléletében megváltozott, tudatos társadalomban képzelhető el. Ez feltételezi az egész oktatási-nevelési folyamat átértékelését céljaiban, módszereiben és tudásanyagában egyaránt. A tantárgyakra bontó tudásanyagon nyugvó iskolarendszer nem alkalmas a rendszerszemléletű, világlátó társadalom felnevelésére. A jelenlegi iskola és iskolarendszerben az oktatás egésze nem az életről és nem az életért folyik. Az élet praktikus ismeretei és a konfliktusok kezelési módszerei, valamint a globális ismeretek elenyésző helyet kapnak az oktatásban és a nevelésben.
Az emberek többnyire a jelenségek szintjén ismerik az éghajlatváltozás problémáját. Nem látják annak társadalmi beágyazását, nem ismerik fel saját szerepüket a probléma kialakulásában, és nem érzékelik az összefüggéseket a környezeti változások és a saját jövőbeli életlehetőségeiket illetően. Hasonlóan nem tudatosul bennük a környezeti válság megoldásához elengedhetetlenül szükséges életmódbeli változtatások szükségessége, valamint azok a konkrét cselekvések, amelyek a további problémák enyhítéséhez, illetve a természeti változásokhoz történő kényszerű és elkerülhetetlen alkalmazkodáshoz szükségesek.

A környezeti nevelés feladata és szabályozása

3.1. Iskolai nevelés módszertani feladatai:

Életünk mindennapi részévé váljon a környező világ ismerete és megőrző használata.
• Az iskolai elméleti oktatást kövesse a kísérletek, a terepgyakorlatok és a gyakorlati bemutatók rendszere. A természet, a növények, állatok értékeinek felismerése a közvetlen kapcsolat során alakul ki. Ezért minden általános iskola rendelkezzen bemutatókerttel (iskolakert), ahol a gyerekek megismerhetik, kipróbálhatják a kertészkedés alapjait, (például biotermesztés, komposztkészítés, növénytársítás, kártevők elleni biológiai védekezés módszerei stb.), ezáltal a tapasztalhatják az ökológiai összefüggéseket,, és folyamatosan gyakorolhatják a természettel való helyes bánásmódot, és gondozói magatartást.
• Az emberek legyenek tudatában a nap mint nap használt termelési-, fogyasztási- és kényelmi rendszereknek a környezetre, az élővilágra gyakorolt hatásaival (hulladéktermelés, szennyvíz, vízszennyezés, energiafelhasználás, a közlekedés okozta légszennyezés…), valamint azzal is, hogy mit kell tenniük a takarékosság és a környezetkímélő használat érdekében.

3.2. Környezeti nevelés a médiában

Tekintettel arra, hogy a fent felsoroltak a mindennapjainkhoz tartozó, alapvető életminőségünket meghatározó és befolyásoló tényezők, ezen ismeretek elterjesztésében működjenek közre az új médiumok is ismeretterjesztő filmek, előadások azonnali elkészítésével és közreadásával. Ennek célja, hogy azonnali változásokat tudjunk elérni a lakosság legszélesebb rétegeinek fogyasztói szokásaiban és mindennapi életvitelében azonnali változásokat tudjunk elérni.

4. Munkafolyamatok
1. A fenntartható társadalmi és gazdasági szerkezet alapjainak kialakítása, intézményi reform. (Azonnal elkezdhető)
2. A mostani káros folyamatok lecsökkentése olyan alacsony szintűre, amennyire a jelenlegi társadalmi-gazdasági szerkezet azt engedi. Az intézkedések tehát már az aktuális társadalmi-gazdasági rendszerben meg kell, hogy kezdődjenek. (Azonnal el kell kezdeni)
3. A már működő fenntartható alrendszerek folyamatos bővítése, ill. igazítása (Amint a rendszer alapjai megteremtésre kerültek, elkezdhető)
4. A korábbi rossz társadalmi és gazdasági szerkezet felszámolása, megszüntetése. (Ahogy az új rendszer épül ki, fokozatosan)

1.Az együttműködés – a mi értelmezésünkben – a társadalom és a természeti környezet közötti olyan kapcsolatot jelent, amelyben a társadalom működése a természeti környezet fenntartásával és gyarapításával párosul.
2. Balogh Péter – www.baloghpeter.eoldal.hu
3. A nagy ellátó rendszerek használata a „közlegelők tragédiájához” hasonló folyamat. Mivel a rendszerek elég nagyok, az egyes fogyasztók számára egy végtelenül nagy (kimeríthetetlen) erőforráshalmaz képzetét keltik a fogyasztóban.